Ha ezt a posztot olvasod, akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Képtelenség lenne felsorolni azokat az okokat, amiért az emberek szeretnének egy könyvet írni. Lehet, hogy van egy történet a fejedben, és szeretnéd könyv formában látni. Az is lehet, hogy a történeteddel, a könyveddel szeretnéd jobbá tenni az emberek életét. Esetleg a szakmai tudásodat szeretnéd könyv formában viszont látni. Talán bizony még utána is kerestél, hogy mikor mit kell tenned ahhoz, hogy elérd a célod.

De valószínűleg egy kicsit összezavarodtál a sok-sok információ, és talán a repkedő összegek miatt. A csontjaidban érzed, hogy itt valami nem kerek, mintha a világ összeesküdött volna ellened és mindenhol csak az akadályokat gördítik eléd és egyre csak a pénztárcádban turkálnak. Közben egy rakás olyan könyvet látsz magad körül, amelyek meg sem közelítik a te elképzelésed.

Nem akarod elhinni, hogy az egyik kiadó megjelentetné ugyan a könyved, de olyan feltételekkel, hogy a bevételből neked csak pár forint jut. A másik kiadó pedig még tőled, az írótól kér pénzt – szerzői hozzájárulást – a könyved kiadásáért. Sok pénzt, nagyon sokat. És eljött a pillanat, amikor úgy érezted, hogy ha ez az álom ennyibe fog kerülni, akkor abból a történetből vagy a szakmai tudásból ami a fejedben van, sohasem lesz könyv. Ez pedig egy igen elkeserítő érzés, hiszen az idő megy, a könyved meg sehol. Fusztrál, feszít, és folyton csak ott motoszkál hátul a fejedben, hogy kell, már pedig kell, hogy legyen megoldás.

Igen, én pontosan abban a helyzetben voltam, mint most te. 25 évet szolgáltam a rendőrségen, közel 13 évig voltam rendőrkapitány. Ezredesként irányítottam egy 140 fős kapitányságot, a teljes észak Baranya megye közbiztonsága az én felelősségem volt. Aztán eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, nem akarom ezt tovább csinálni, ezért inkább leszereltem. De annyi kalandnak, annyi humoros sztorinak voltam részese, hogy úgy gondoltam, meg kell őriznem ezeket a történeteket az utókornak. A 25 év alatt annyi vicces, szórakoztató és időnként megdöbbentő sztorit éltem át, amiről a civil embereknek még csak elképzelésük sincs, hogy az nem mehet csak úgy feledésbe.

Így jött a gondolat, hogy megírom a Kapitány voltam – Válogatás a rendőrség életének titkaiból című könyvet. Ezzel a könyvvel pedig majd véglegesen lezárom az életemnek ezt a rendőrséggel kapcsolatos részét. Gondoltam akkor.

Maga a kézirat megírása, köszönhetően a korábbi évek gyűjtésének és a leszerelés miatt rám szakadt tengernyi időnek, viszonylag hamar sikerült. Nagyon menő dolognak tartottam, még büszke is voltam magamra, elvégre írtam egy könyvet. Nem mindenki képes rá, nekem meg ott van a számítógépen egy Word fájl. Az az én könyvem.

Aztán egy pillanat alatt jött a kijózanító valóság és a kérdések sora. Hogyan tovább? Hogyan lesz ebből könyv?

Elkezdtem érdeklődni az ismerős könyvesboltokban, hogy hogyan is csinálják ezt az emberek, ki az, aki nyomtat, ki az, aki oda beviheti a könyvet. Hamar kiderült, ahhoz bizony kiadó kell, hogy a nagy országos könyvesbolt hálózatok üzleteibe kerüljek a könyvemmel. Az egyik kiadónál gyorsan az orrom alá dörgölték, hogy ez egy rakás pénzbe fog kerülni, nekem. Nekem, aki megírom a könyvet. Ők meg kinyomtatják, beviszik a boltba, eladják, nekem meg kiszúrják a szemem pár forinttal. Én dolgozom, ők meg jól élnek belőle, gondoltam. De nem adtam fel.

A következő kiadó egy kicsit olcsóbb lett volna, de sok éves kizárólagos szerződést kellett volna aláírnom. Ráadásul, ha ajándékba akarok adni belőle a családnak és barátoknak, akkor a saját könyvemet kellett volna megvennem tőlük, a bolti ár feléért.

A harmadik kiadó olyan csomagokat állított össze, és olyan félreérthető válaszokat adott, hogy jogászként is belezavarodtam, mire mennyit kell fizetnem és mikor mennyi könyvem lesz belőle.

Egyszerűen nem találtam olyan megoldást, ami nekem, mint első könyves írónak megfelelt volna. Na, ebből így nem lesz semmi, gondoltam. Ennyit a nagy tervekről…

Ekkor jött a következő felfedezés, a könyv magánkiadásban való megjelentetésének a lehetősége. Magánszemélyként én intézek mindent és a végén ott lesz a könyvem. Már a gondolattól is meglepődtem, hogy egyáltalán ilyet is lehet. Aztán elkezdtem magam beleásni, hogy mire is van itt szükség ahhoz, hogy az álmom tényleg megvalósuljon. Tanultam, sokat olvastam, nem ritkán éjszakákon át bújtam a különböző anyagokat. És napról napra kezdett világosodni a kép. Kézirat, ISBN szám, szerkesztő, lektor, korrektor, tördelő, béta teszter, fattyúsor, könyvborító, grafika, színkódok, cím és alcím választás, nyomda, kötészet és még hosszan lehetne sorolni.

Miután kinyomtatásra került a Kapitány voltam című első könyvem, és széles mosollyal ott fogtam a kezemben, szinte azonnal jött a következő probléma, az értékesítés. Ki és hogyan fog tudni róla, hogy a könyvem egyáltalán létezik? És ha megtudja, hol és hogyan tudja megvásárolni? Könyvbemutató, hirdetés, feliratkozó oldal, rendelés, bankkártyás fizetés, utánvét, csomagolás, számla, nyugta, hírlevél, és csak jöttek, jöttek az új információk és ezzel az újabb és újabb feladatok.

Az egyes problémák megoldása közben sorban ugrottam át a csapdákat, akarom mondani azokat a pénznyelő helyeket, ahol éreztem és néhol konkrétan tudtam, hogy át akarnak verni. Ahogy írtam korábban, rendőr voltam, éveket töltöttem a bűnügyi szolgálat minden beosztásában. Szakvizsgázott jogász vagyok, korábban mérnökként végeztem, végzős vagyok a társasági és cégjogi szakjogász képzésen. Szóval, a megérzésen túl is volt mire alapoznom, így ezeknek az ismereteimnek köszönhetően rengeteg pénzt megspóroltam.

Az elmúlt egy évben sokszor eszembe jutott, hogy vajon azok az emberek hogyan oldják ezt meg, akik néhány dologról még csak nem is hallottak? Akinek van egy könyv a fejében és csak azt szeretné megjelentetni? Nos, néha úgy, hogy időnként keményen megfizetik az árát. Például kifizettetnek velük tízezer forintot csak azért, hogy beszerzik helyettük a könyv ISBN számát, ami egyébként ingyenes és csak egy email kell hozzá. És ez csak egy azok közül a piszkos trükkök közül, amellyel emberek ezreinek veszik el a kedvét attól, hogy a bennük levő tudást könyv formába öntsék és megőrizzék az utókornak.

Többek között emiatt is született meg A magán könyvkiadás gyakorlati kézikönyve című könyvem. Azért írtam meg a saját magán könyvkiadással kapcsolatos tapasztalataimat, mert nekem sikerült teljesen magán úton, saját kiadással megjelentetnem az eső könyvem. Sőt, azóta a folytatást, a Kapitány voltam 2. – Újabb rendőrségi történetek című könyvem is kiadtam, amelyekből egy év alatt 3000 példány kelt el. Sok vagy kevés? Ezt majd eldöntöd te magad a saját könyved kapcsán. Azért írtam meg A magán könyvkiadás gyakorlati kézikönyve című könyvet, hogy pénzt spóroljak neked. Azért, hogy ne tudjanak átverni a különböző fázisokban. Azért, hogy elérhető áron juss olyan ismeretekhez és komplex stratégiához, amelynek segítségével megmutathatod a nagyvilágnak a most még csak a fejedben levő vagy a fiókodban, netán a számítógépedben pihenő könyved. Végső soron saját magadat.

Ebben a könyvben minden olyan információt megtalálsz az írástól kezdve az értékesítésig bezárólag, amivel én magam találkoztam. Minden olyan információt megosztok veled, amellyel szép sorban leküzdheted az előtted álló akadályokat ahhoz, hogy ott állhass majd a saját könyved mellett.

Sajnos, még ezzel együtt sem biztos a siker, hiszen az nagyon sok összetevő eredménye. Saját könyv. Ízlelgesd a szavakat! Ehhez azonban hosszú és kemény munkával teli út áll előtted. Ne halogasd! Ha tényleg szeretnéd, akkor állj neki. Már ma. A magán könyvkiadás gyakorlati kézikönyve című könyvemből olyan stratégiát kapsz, amelyet ha követsz, jó eséllyel lesz egy saját könyved, amelyet haszonnal tudsz értékesíteni.

Sok sikert kívánok!

Dr. Váczi István